Legújabb regényemről osztok meg 7 érdekességet!

1. Imádom a hajókat, és mindenképpen szerettem volna róluk írni. Ezúttal egy kitalált ókori egyiptomi hajóról, a Netjermeszutról szól.

2. Rengeteg kutatómunka előzte meg az írást, sőt még közben is félbe kellett hagynom az írást, mert olyan részekhez értem, ami megkövetelte az utánajárást.

3. Felkerestem egy búvárrégészt, aki a segítségemre volt, hogy jobban megértsem, milyen egy víz alatti feltárás. 

4. Még egy búvároktatáson is részt vettem, hogy átéljem, milyen egy igazi búvárkodás. 

5. Összetett a történet; négy cselekmény szálon fut, egyrészt az egyiptológusok, másrészt a kalózok szemszögéből, valamint az ókori egyiptomi jeleneteken keresztül követhetjük az eseményeket.

6. Most először eveztem más tájakra, Egyiptomon kívül a szereplőim eljutnak Törökországba, Szíriába, Libanonba. Nagyon élveztem róluk olvasni, szívesen utaznék azokra a helyszínekre is.

7. Kiderült, megjelentek olyan cikkek, amikről én is írtam. Felfedeztek egy ókori fogadót, illetve egy ókori római hajót, ami éppen a Földközi-tengeren haladt.

Most 7 érdekességet osztok meg a Maahes isten rejtélye könyvről, mely az egyik kedvenc történetem. 

1. Szeretem a bűnügyi történeteket, és szerettem volna belevinni egy eltűnési szálat. Így lett az egyetemista fiú esete.

2. Amikor írtam a könyvet, közben kutatómunkát végeztem. Olyan cikkre akadtam, amiben azt az esetet írták meg, amikor egy gyermektemetőt találtak Egyiptomban. Mint ahogy Gracie is.

3. 2021-ben sírásatáson vettem részt, hogy hitelesen, hűen be tudjam mutatni az régészeti feltárást. A jelenetek a tapasztalataim útján íródtak, az ásatási folyamat egy az egyben úgy történt.

4. Mindenki kíváncsi volt, miért különleges Oscar; ezért próbáltam úgy vezetni a történetet, hogy megmagyarázza.

4. Mindenki kíváncsi volt, miért különleges Oscar; ezért próbáltam úgy vezetni a történetet, hogy megmagyarázza.

5. Egy sorozat és egy anime is nagy hatással volt rám az ötletelésnél. De már az elején tudtam, hogy miről fog szólni, könnyen összeállt a fejemben a történet.

6. A történet alapja Maahes isten mitológiája, akiről nagyon sokat kutattam. Végül ő lett a kedvenc mitológiai alakom.

7. Nincs ókori egyiptomi szál benne, hanem a néhány évtizeddel előtti visszaemlékezések, amelyek a mitológiához és a legendához kötődnek.

Újabb 6 érdekességet osztok meg, ezúttal Az egyiptomi királynő rejtélyéről!

1. Hat  hónap telt el az első könyvem megjelenése óta, mire elkezdtem írni Az egyiptomi királynő rejtélyét.

4. Nagyon sok kutatómunka előzte meg az írást. Rábukkantam a Régészeti kézikönyvre, onnan rengeteget tanultam. De nemcsak a régészeti munkák kerültek bele, hanem a bűnügyi technikák is.

5. A könyv tartalmazza azokat az elemeket, amiket én is szeretek és szívesen olvasok róla. Szerepel benne részletes régészeti munka: ásatás, dokumentálás, terep bejárás; és bűnügyi nyomozások, CIA, műkincslopás; valamint az elmaradhatatlan ókori Egyiptomi részek.

6. A helyszínek többnyire azok voltak, ahol én is jártam, így teljesen át tudtam adni az élményt az olvasók számára. Mintha ők is Egyiptomban jártak volna.

III. Amenemhat rejtélye a legelső regényem, és mindig ez lesz a kedvencem, bármennyit is fogok írni. Megjelenés előtt rengeteg változaton ment keresztül, mire elérkezett végleges formájához. De bevallom, a legelső változat tetszett a legjobban.

Szeretnék nektek egy pár érdekességet megosztani róla:

1. Eredetileg 6 főszereplővel indult a gárda, a meglévők mellett Bridget Dawson, Diana Smith és Bill Manley voltak, a Scooby Doo mintájára alapozva.

2. Mindegyik főszereplőnek volt egy szakterülete, amihez jobban értett. Bridget pl. patológiához, David a fáraókhoz, Bill az építészethez, piramisokhoz.

3. Rania valódi származása magyar volt, neve pedig Szabados Agnella. Nagy titok övezte a kilétét, aki végül rejtélyes körülmények közt meghalt.  Nos, valamilyen különleges keresztnevet szerettem volna. 

4. III. Amenemhat nem volt olyan kedves, mint amilyen a könyvben. A fáraó feltámadásával indul a történet, és egy átkot uszít egész Egyiptomra. Az volt a célja, hogy hatalmat szerezzen - és néhány dolgot felépíttetni pl. kutat, piramist.

5. A történet a jelenben játszódik, de én mégis szerettem volna, ha nem autókkal járkálnának a sivatagban, hanem tevékkel - ez olyan egyiptomos életérzést ad.

6. A valódi labirintust éppen abban az évben fedezték fel, amikor írtam. Hozzáteszem, akkor nem tudtam róla. Már akkor terveztem írói weboldalt magamnak, mikor még írtam a könyvet (meg se jelent), és azt, hogy egyszer megfilmesítik.

13 éves koromban kezdtem el írni III. Amenemhat rejtélyét, és az első név, amit tudtam, az Gracie volt, azt is testvérem találta ki, még egy szerepjáték során. Mivel nem voltam képben a vezetéknevekkel, hirtelen a Simpson ugrott be a Simpson-családról.Nos, megvolt a Gracie Simpson egyiptológusom, de a mai napig nem tudtam, hogy létezett a való életben is egy ilyen személy. Az is érdekes, hogy 1 évvel azelőtt hunyt el, mielőtt elkezdtem volna írni a történetet. De mondani szokták, hogy nincsenek véletlenek.

Grace Simpson (1920–2007) brit régész volt, aki jelentős mértékben hozzájárult a római kerámiához. Édesapja, FG Simpson, aki a durhami tereptanulmányok igazgatója volt, és részt vett Hadrianus falának feltárásában, a második világháború után csatlakozott az UCL Régészeti Intézetéhez, és a római régészetben kezdte pályafutását. 1950 és 1954 között Eric Birley kutatási asszisztenseként dolgozott Durhamben, aki szintén apja tanítványa volt, és egy figyelemre méltó római régész volt. Érdemes megemlíteni, hogy Peggy Birley, aki Eric Birley-vel házasodott össze, szintén női régész volt, aki férjével együtt a vindolandai ásatásokon dolgozott. Bár nem világos, hogy Simpson és Peggy dolgozott-e valaha együtt, mégis kiderül, hogy ez a két rokon nő nagyban hozzájárult a római régészet kutatásához.

1957-ben a római kerámia szakértőjeként Simpsont felkérték, hogy segítse a Rei Cretariae Romane Fautores (RCRF) alapítását, amely a római kerámia területére szakosodott nemzetközi szervezet. A következő években továbbra is részt vett az RCRF kongresszusain, és 1984-ben megszervezte a 14. kongresszust. 1950 és 1972 között Simpson a Chesters Roman Fort múzeum tiszteletbeli kurátoraként is dolgozott. Sok időt töltött John Clayton római régiséggyűjteményén, valamint az apja által feltárt leleteken. Simpson több mint harminc tudományos dolgozatot, jelentést és könyvet készített a római régészetről. Legnagyobb hatású kiadványa a Central Gallish Potters, amelyet máig a római számiai edények tanulmányozásának nélkülözhetetlen kézikönyveként tartanak számon. 

Felfedeztem az évek során, hogy amelyik könyvről írok, arról olvastam egy cikket abban az évben. Nézzük is, mire gondolok.

III. Amenemhat labirintusa

2008-ban kezdtem el írni III. Amenemhat rejtélye című könyvemet. A fáraót random választottam ki a főszerepre, fogalmam se volt róla, hogy ki ő. Csak évekkel később derült ki, éppen 2008-ban fedezték fel a régészek a labirintusát, melyről én is írtam.

 A hükszoszok

2020-ban kezdtem el írni Az egyiptomi királynő rejtélye című könyvemet. A könyv a jelenben és az ókorban, Szobeknoferuré idejében játszódik. A fáraónő találkozik egy hükszosz herceggel, akinek fontos szerepe lesz Egyiptom történelmében. Amikor kutattam a hükszoszokról, olyan cikket találtam, ami igazolta képzeletem szüleményét. Pedig csak egy elgondolás volt, ám a régészek szerint így történhetett. A cikk pontosan abban az évben jelent meg. Nem akarok spoilerezni, ehhez el kell olvasni a könyvet. A másik egyezés, épp egy sörmestert és hozzá a munkásokat találtam ki, erre tessék, egy sörgyárat találnak a régészek.

Gyermeksírok Asszuánban

A harmadik könyvemet, a Maahes isten rejtélyét 2021-ben kezdtem el írni, noha a cikk nem abban az évben jelent meg. Azonban érdekes, sosem hallottam olyan sírról, amiben egy gyerek feküdt és nem szarkofágba temették el, nem mumifikálták. A könyvemben Gracie éppen ilyen sírtemetőt talált a feltárás során. Ami megint csak hihetetlen.

A fogadó

A negyedik könyvemet 2022-ben kezdtem el írni, és már vártam, milyen párhuzamot tudok találni a könyvem és egy megtörtént felfedezés közt. Nem gondoltam, hogy találok egyezést egy elsüllyedt hajó ügyében. Aztán olvastam, hogy egy ókori fogadót találtak a régészek Egyiptomban. A történetemben lesz ókori szál, ahol a hajósok épp egy fogadóban szállnak meg. Egyébként nem gondoltam, hogy létezett abban az időben.

A hieroglifák, az obeliszkek és a geometrikus minták mellett a macskák kiemelkedő helyet foglalnak el az ókori egyiptomi művészetben, tükrözve az állat egyedülálló státuszát a Nílus mentén élő emberek körében. Az állatokat kezdetben hasznos ragadozóként fogadták el az ókori Egyiptomban, és fokozatosan az istenség és a védelem szimbólumaivá váltak. Akár istenségként imádták őket, akár nem, a macskák az ókori egyiptomi élet szerves részét képezték. És az emberek mellett a sírokban felfedezett mumifikált macskák alapján a túlvilágon is fontos szerepet töltöttek be. 

Oscar tényleg létezik! Ugyanilyen kék színű...

Ez a kép az egyik legkedvesebb emlék a számomra, hiszen ezt a képet egy könyvből ismertem, és rajzoltam le még általános iskolában. Nem tudom hol lehet az a rajz, de onnantól kezdve lett Anubisz a kedvenc ókor egyiptomi istenem. Már nem ő, hanem egy másik, de nem akarom elárulni, hogy ki, mert a következő könyvem róla fog szólni. Az egyiptomi utazásunk hatodik napja nagyon hosszú volt. Először a Memnon Kolosszusokhoz mentünk, majd a Királyok Völgyébe. Pont akkor volt tikkasztó 50 fok, és pont akkor hagytam ott a sálamat, a kalapomat a buszban. No de azért kaptam egyet! Három sírt tekintettünk meg, utána ballagtunk is Hatsepszut templomába. Akkor még nem tudtam, hogy a mellette lévő sírhely, II. Montuhotep, fontos szerepet kap a könyvemben. Végül megnéztük Deir El-Medine-t, ahol is készült ez a fotó. Megint csak elképesztő látványt nyújtott, szemtől szembe láthattam teljes nagyságban. Deir-El-Medine neve városi kolostort jelent. Ókori település, az ókori sírépítő munkások - akik megépítették a Királyok Völgyét - faluja.

Miért írok kalandregényeket?
Ez a történet nagyon régre nyúlik vissza. Minden a földgömbbel kezdődött (kép bal oldalán); olyan 5-6 éves voltam, még óvodás, mikor folyton kérdeztük apukánkat a testvéremmel ez melyik ország, az melyik ország. Aztán jöttek a zászlók, városok, míg végül az egész térképet kívülről ismertük. Mondanom sem kell, hogy az iskolában a földrajz volt a kedvenc tárgyunk és mindenki földrajz-királynak nevezett minket. Senki más nem állt színötösre rajtunk kívül. Ezután tovább kellett tanulnunk és természetesen mi mást, mint a geológiát, ami ez állt a legközelebb hozzá. Tanultunk földtani alapismereteket, kőzettant, őslénytant, geofizikát és sok ínyencséget, de ezek közül az őslénytan vált a szívem csücskévé. Régebben gondoltam régész leszek, bár azt is, hogy paleontológus. A kettő ugyanis nagyon hasonló.

Ugyan miért is? A régészet és a paleontológia olyan történelmi tudományok, amelyek a múlttal foglalkoznak. A régészet az emberi történelem és az őskor tanulmányozása a helyszínek kitermelésével és a tárgyak elemzésével, míg a paleontológia a fosszilis állatok és növények tudományos tanulmánya. Összességében elmondhatom, hogy kiskorom óta érdekel az a tudomány, amely a múlttal foglalkozik. Még ha nem is foglalkozok állatok fosszíliáival pl. krétai időszaki dinoszaurusz, addig a régészettel szinte ugyanazzal a módszerrel spaklival, ecsettel kiásom és kibontom a föld mélyéről az ősi maradványokat vagy tárgyakat. Erre pedig már volt lehetőségem, hogy ásatáson részt vegyek. A könyveimben pedig egyszerre paleontológus és régész lehetek. Remélem velem tartasz ezen a kalandos utazásomon.

Tudtad?
Első végzettségem geológiai technikus.
Általános iskolában nagyon szerettem a földrajzot. Eldöntöttem, hogy ezután is ezzel akarok foglalkozni. Bár úgy hozta a sors, hogy nem ebben a szakmában dolgozom. A második regényem a régészeten alapul, mely közel áll az őslénytanhoz, ami a geológia egyik alapterülete. Nagyon szerettem az őslénytant, most viszont a régészetet, egyiptológiát tanulom.
Esztergomban, a triász korú Szent Tamás-hegy mellett állok, ami kiscelli agyagból és hárshegyi homokkőből épül fel.

Kiskoromban minden érdekelt, és nem tudtam dönteni, mi leszek, ha nagy leszek. Először elvarázsolt a tenger világa. Érdekeltek a halak, és a tengerek, óceánok fizikája-kémiája. Mindent leírtam egy füzetbe, amit csak lehetett. Tengerbiológus vagy oceanográfus akartam lenni. Emellett nagyon érdekeltek a hajók. Mindenféle dokumentumfilmet, könyvet nézegettem, és ha szembe jött velem, akkor meg kellett állnunk, hogy megcsodálhassam. Volt, hogy hajómérnök vagy matróz is szerettem volna lenni emiatt. A következő, ami nagyon magával ragadott, az az ókori Egyiptom, az egyiptológia és a régészet. Ebben az időben kezdtem el bújni az egyiptomos szakkönyveket (regényeket egyáltalán nem), ekkor írtam meg III. Amenemhat rejtélyét, és volt egy könyv, amit szintén kiírtam egy füzetbe.

Nemcsak a fáraók, istenek érdekeltek, de maga a múmiák, ásatások is. Csak amikor belegondoltam, hogy itthon nincsenek múmiák, lemondtam az álmomról. Hiba volt, ismerek egy magyar egyiptológust, aki kimegy Egyiptomba ásatásra. Ma már tudom, mi érdekel igazán. Csak össze kell gyúrnom azokat a témákat, amiket felsoroltam, és rájöttem, hogy a víz alatti régészet az, amivel szerettem volna foglalkozni. Nemcsak régészkedik a víz alatt, hajókat tár fel, de a halakkal is együtt lehet, és megtapasztalhatja, milyen a tenger fizikája búvárkodás által. Na ez az álommeló számomra. Ma már szinte hihetetlen, hogy ókori Egyiptom témájú könyveket írok, régészeti ásatásokra járok, és jelenleg víz alatti régészeti könyvemet írom, amivel lassan végzek. És ami a legérdekesebb, Könyhéten ketten is megkérdezték ugyanazt aznap: Te egyiptológus vagy? 

Kiskoromban én is álmodoztam, és alig bírtam választani a jó sok szakma közül. Volt, hogy geológus, régész, hajóépítész, tengerbiológus, nyomozó akartam lenni, de sehogy se tudtam dönteni. Mindegyik érdekelt. Végül geológiát tanultam. Emlékszem, az iskolai éveim voltak a legrosszabb időszaka az életemnek. Hiába tanultam geológiát, semmi se kötött le úgy igazán. Csak céltalanul tengődtem. Már a szakma se adott reményt, csak hogy meg legyen a négyesem vagy az ötösöm. Napok, hetek, évek teltek el így, hogy úgy éreztem, nem tudom mit kezdjek az életemmel. Mi lesz ezután? Miután kijártam az iskolákat, Budapestre kerültem. Úgy voltam vele, ha már szakmát tanultam, jó lenne elhelyezkedni benne. Hiába jelentkeztem helyekre, nem vettek fel, mert tapasztalat szükséges, vagy nekem nem tetszett. Végül olyan munkát vállaltam, ami egyáltalán nem kötődik a szakmámhoz. Ilyenkor is csak tengődtem, majd lesz valahogy. 

Aztán jött egy álom, hogy írjak. Ez mindent megváltoztatott. Visszatértem az íráshoz, amit még 13 évesen "űztem", és hittem, hogy egyszer író leszek. Addig az álomig fel sem merült bennem, hogy majd újra előveszem. Nekikezdtem az írásnak, ami rengeteg lehetőséget adott nekem. Először csak egy egyiptológust kerestem a könyvem kutatása közben, így akadtam rá a Vámbéry Ármin Keleti Szabadegyetemre, ahol is egyiptológiát tanulhatok. Végre olyasmit hallgathatok havonta egy nap, ami mindig is érdekelt. Ő általuk is valósult meg gyerekkori álmom, hogy Egyiptomba utazzak. Ezután jött a következő lehetőség, megint egy kutakodás közben. Szembejött velem, hogy önkénteseket keresnek egy ásatásra. Egyből felcsillant a szemem, hiszen nagyon megörültem neki, mindig is szerettem volna egy ásatáson részt venni. Azzal, hogy kint lehettem és sírokat bontottam, beteljesült minden vágyam, így régész lehettem. Az élet megadta nekem a jeleket, amiket szeretek, csak követnem kellett őket. Merni kell álmodozni és meg kell ragadni a lehetőségeket! Azt kell csinálni, amit igazán szeretsz! Csak így lehetünk igazán boldogok.

Amikor 13 éves koromban elkezdtem írni, két álmom volt: Egyiptomba utazok és író leszek. 15 évvel később egy időben lettem író, s jutottam el Egyiptomba. Mára már több egyiptomi témájú könyvem jelent meg.
Egyiptom mellett a régészet is érdekel, fontosnak tartom, hogy részletezzem az ásatás menetét az egyiptomi könyveimben.