III. Amenemhat rejtélye

Vélemények

Beleolvasó

A szűk utcán magas épületek sorakoztak, a lány körül helyiek és turisták jöttek-mentek bazároktól a szállodákig, ahogy gurulós kis bőröndjét húzta a kopott kövezeten. Éppen felismerte a hotel épületét, amikor egy nála éppen hogy magasabb európai férfival ütközött össze.

– Bocsánat – hadarta a férfi, és mire megragadta Gracie vállát, a lány már fel is ismerte.

– Bácsikám! Te meg mit keresel itt? – Gracie végignézett édesapja testvérén; Adam Simpson kifejezetten megviselten festett. Az édesapjára hasonlító szakállas férfi fáradtnak tűnt, pólója napok óta rajta lehetett. – Hónapok óta nem láttalak, mit csinálsz itt Kairóban?

– Sajnálom, Gracie, most sincs időm. Tudtam, hogy jössz, és ezt oda akartam adni – nyúlt a férfi a farzsebébe, és egy bőrkötésű, kopott noteszt vett elő. – Rejtsd el jól! Senki sem tudhatja, hogy nálad van. Senki, érted?

Adam nagyra nyitott szemekkel nézett Gracie-re, majd szorosan átölelte. Amikor elengedte, Gracie maguk közé emelte a noteszt: barna, kemény kötésű fedlapja volt, és sokat lehetett a nagybátyja zsebében, mert a lapok már kezdtek szétesni. Gracie megdöbbent, amikor észrevette, hogy dátumok szerepelnek a noteszben, alattuk bejegyzésekkel.

– Miért adod nekem a naplódat?

– Nagy slamasztikában vagyok, de nem mondhatok semmit sem, nehogy bajod legyen belőle. Jegyezd meg jól, hogy eltűnt a szkarabeusz karperec, és ez nem jó, sőt, nagyon nagy bajt jelent! –Adam a naplóra mutatott. – Próbáld meg használni, és ha tudod, szkenneld be!

– Használni? – kérdezte Gracie értetlenül.

– Most mennem kell – hadarta komolyan Adam.

A nagybátyja eltűnt a járókelők közt, mintha ott se lett volna.

Webáruház