A fáraók feleségül vették a nővérüket?

Az ókori Egyiptom uralkodóinak élete sok titkot rejt, de kevés dolog vált ki annyi kérdést, mint az, hogy miért házasodtak a saját rokonaikkal. Több fáraóról tudjuk, hogy testvérét vagy féltestvérét vette feleségül. Ez első hallásra furcsán hangzik, de az egyiptomi gondolkodásban ennek mély vallási és társadalmi oka volt.

Az egyiptomiak szerint a fáraó nem egyszerű ember volt, hanem isteni lény, Ré napisten földi képviselője. A fáraó családját ezért isteni vérvonalnak tartották, amelyet meg kellett őrizni tisztán. Ha a király nővérét vagy féltestvérét vette feleségül, azzal az isteni eredetet erősítette meg. Úgy gondolták, hogy az istenek is így tettek: Ozirisz például a saját nővérét, Íziszt vette feleségül, ezért a fáraók számára ez nem volt tiltott, hanem természetes dolog.

A legtöbb ilyen házasság inkább vallási és politikai jellegű volt, nem pedig érzelmi. A fáraóknak gyakran több feleségük is volt, és az egyik, a "nagy királyi hitves" viselhette az uralkodói ranghoz méltó címet. A testvérházasság így inkább a hatalom megerősítését szolgálta, nem pedig a családi kötelék fenntartását.

Természetesen a rokoni házasságoknak voltak következményei. A késői időszakban több uralkodó gyenge egészségű vagy testi hibákkal született. A legismertebb példa Tutanhamon, akinek sírja megmutatta, hogy valószínűleg szülei testvérek voltak, és ez genetikai problémákat okozott. A király gyenge csontozatú volt, és betegségekkel küzdött, ami rövid életét is befolyásolhatta.

A fáraók testvérházasságai ma talán meghökkentőnek tűnnek, de az egyiptomiak számára ez az isteni rend része volt. Úgy hitték, hogy ezzel nem megszegik, hanem éppen megerősítik az istenek törvényeit. A vérvonal tisztasága a hatalom záloga volt, és a királyi család tagjai ezzel biztosították, hogy a napisten fénye tovább ragyoghasson az uralkodó trónján.